Az adatok nem konzisztensek arra vonatkozóan, hogy előnyös-e a RAS-gátlás folytatása, ha előrehaladott CKD-ben a becsült glomeruláris filtrációs ráta (eGFR) kevesebb, mint 30 ml/perc/1,73 m².

Ez a metaanalízis az ACE-gátlók és az ARB-k hatásosságát értékelte a bár­mely okból bekövetkező, illetve kardiovaszkuláris halálozás csökkentése terén. Közel 50 000 beteg adatainak elemzése alapján a krónikus szívelégte­lenségben szenvedő betegek ACE-gátló-kezelése az összhalálozást 11%-kal csökkenti, míg a CV halálozást 14%-kal. Az ARB-k nem fejtettek ki előnyös hatást sem az összes, sem a CV halálozás terén. Ezzel összhangban a csök­kent ejekciós frakcióval járó krónikus szívelégtelenség kezelésére vonat­kozó 2016-os európai ajánlás is az ACE-gátlókat javasolja első vonalbeli kezelésnek (béta-blokkolók és aldoszteron-antagonisták mellett).

BMC Cardiovascular Disorders, 2017. október

A bizonyítékokon alapuló orvoslásban jártas alapellátók egy csoportja ha­vonta több mint 110 angol nyelvű klinikai kutatási folyóiratot tekintett át 2014-ben, és 255 olyan vizsgálatot gyűjtöttek ki, amely megváltoztathatja az alapellátási gyakorlatot. Minden „releváns betegorientált bizonyítékra”, illetve a várható gyakorlati haszonra vonatkozólag a Canadian Medical Association tagjaitól gyűjtöttek visszajelzéseket. A 2014-ben megjelent kiemelkedő fontosságú közlemények között szerepelnek pl. az akut légúti fertőzések tüneteken alapuló kezelésére vonatkozó ajánlások; egy új és ha­tásos erősítő módszer a fasciitis plantaris terápiájában; és annak igazolása, hogy a vareniclin nikotinpótlással hatásosabb, mint anélkül.

Az Európai Gyógyszerhatóság pár napja arra figyelmeztetett, hogy nem szabad kombinálni azokat a gyógyszerfajtákat, amelyek más-más módon hatnak a renin-angiotenzin rendszerre (RAS).

A kóroktanilag heterogén glomerulonefritiszek definitív diagnózisa vesebiopsziával állítható fel. A primer és szekunder formák megkülönböztetésének nagy klinikai jelentősége van, mert a legtöbb szekunder glomerulonefritisz gyógyítható a kiváltó ok kezelésével. Az optimális kezelés kiindulópontja az adott beteg egyéni prognózisa. Optimális „szupportív” terápiával – a vérnyomás beállításával, a proteinúria csökkentésével, a dohányzás elhagyásával és étrendi előírások érvényesítésével – a vesefunkció romlása lassítható, esetleg megállítható.

A 2-es típusú cukorbetegség diagnózisának felállításakor a  betegek mintegy fele, 10 év múlva mintegy 80%-uk hypertoniás. A hypertonia előfordulása kétszer-háromszor gyakoribb T2DM jelenlétében, mint a nem diabeteses népességben.

A szívelégtelenség jelentős népegészségügyi hatásokkal bíró betegség. Az USA-ban körülbelül 5,2 millió embert érint, és évente több mint 3 millióan keresik fel háziorvosukat emiatt. 

A Béta-receptor-blokkolóké az egyik legfontosabb antihipertenzív gyógyszercsoport. A hypertonia szinte általános a praediabeteses és manifeszt 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek körében. A szövődmények megelőzése érdekében a vérnyomást pontosan kell beállítani, az érvényben levő irányelvek szerint. Az elsőként választandó szerek a renin–angiotenzin rendszer gátlószerei: az ACE-gátlók és az angiotenzin-2-receptor 1-es altípusának antagonistái (angiotenzinreceptor-blokkolók, ARB), mivel vesevédő hatásuk van, és a szívizom átépülését (remodeling) is gátolják. Egyes szerek a peroxiszóma-proliferátor által aktivált g-receptor aktiválásával a glükóztoleranciára is kedvezően hatnak. A vérnyomást gyakran csak b-blokkolót is tartalmazó kombinációval lehet a célértékre beállítani. Erre a célra gyakran a metoprololt használják. A carvedilollal végzett számos összehasonlító vizsgálat alapján ez a hatóanyag kedvezőbb lehet a metoprololnál és más, első vagy második generációs b-blokkolóknál.